„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül.” (Kodály Zoltán)
Január 22-ét 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napjaként, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le, és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
A vers először 1832-ben jelent meg Kisfaludy Károly Aurora című almanachjában.
A magyarságnak a 19. századig nem volt saját nemzeti himnusza: mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. Az Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített össznemzeti imádsággá váló mű 1989-ben vált az Alkotmány szövegének részévé. Kölcsey legnagyobb hatású verse Magyarország állami himnusza.
A költemény kéziratát az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik, melyet évente egyszer, a magyar kultúra napján az érdeklődők számára is láthatóvá tesznek.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
Mi, az ajkai Szent István Király katolikus iskola diákjai a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdal eléneklésével, és a Himnusz közös szavalatával kapcsolódtunk az emléknap ünnepi programsorozatához.
