Itt a tél, s az idén valóban zord, morcos, hideg ez az évszak. Több év után most végre újra vastag hótakaró borítja a tájat, a fagy jéggé dermeszti az állóvizeket, lehetővé téve gyermekeknek, felnőtteket egyaránt, hogy kiaknázhassák az igazi tél által nyújtott lehetőségeket: szánkózzanak, síeljenek, korcsolyázzanak.
Igen ám, de ezek az önfeledt örömök az ember sajátjai…s ha kicsit szétnézünk a minket körülvevő természetben, felvetődik bennünk a kérdés: mi történik ilyenkor az állatokkal, akik számára ez az időjárás megnehezíti a túlélést, a mindennapok átvészelését.
A Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda 1. b osztályának kis elsősei bizony gondoltak az állatvilág tollas apróságaira, a madarakra. Tantermük ablakában két etetőt és egy itatótálat helyeztek el, hogy segítsék a madarakat a hideg időszakban, hisz a nálunk áttelelő tollasoknak rendkívüli módon szükségük van a segítségre. Ők már azt is tudják, hogy a téli madáretetés különösen fontos, hiszen a hidegben jelentősen lecsökken a természetes táplálék (magvak, rovarok, bogyók) mennyisége, az apró madaraknak pedig extra energiára van szükségük a hidegben. A táplálékon kívül friss vizet is naponta többször öntenek a vizestálba, hisz a víz pótlása ugyanolyan fontos ilyenkor, mint a táplálék.
S hogy mivel etethetők ilyenkor a madarak? Fajtánként változó, de rakhatunk ki olajos magvakat: napraforgót, kölest, lenmagot; nem sózott szalonnát, almát, természetes bogyókat /vadszőlő, fagyal…/.
S ha már egyszer elkezdtük az etetést, folytatnunk kell egészen tavaszig, hisz a madarak számítanak azon a helyen az élelemre, nem kell külön energiavesztéssel új táplálkozóhelyet keresniük.
A madárbarát 1. b osztály naponta többször gyönyörködhet a magokat csipegető galambok jelenlétében, de a feketerigó is szívesen fogyasztja az általuk kitett almadarabokat.
Reméljük, egyre többen segítik táplálékhoz jutni a környezetükben vadon élő madarakat!
Tegyünk közösen tollas „szomszédainkért”, hogy átvészeljék a telet!
Dávid Barbara
osztályfőnök
