A 4. b osztály tavaly, még harmadikosként határozta el osztályfőnökével együtt, hogy az iskola egyik kihasználatlan magaságyását birtokba veszi. Ennek oka egyszerű volt. A környezetórán csíráztatott babot szerették volna tovább éltetni, termőre fordítani. Ez sikerült is, bár főzelékre nem telt a termett mennyiségből…a gyermekek igazán nagy örömére…😊
A sikeren felbuzdulva idén tavasszal is növénytermesztésre adták a fejüket, no meg a szabadidejüket Barbara néni közreműködésével. Negyedikesként azonban komolyabb feladatba kezdtek. Többféle növényt vetettek magról, s izgatottan várták az eredményt. Került a földbe napraforgó ~, sárgarépa~, petrezselyem ~ és retek magja. Cukorborsót is vetettek az ágyásba, s természetesen a gyermekek kérésére a dughagyma sem maradhatott ki a citromfű mellől. A kis kertészek izgatottan várták a fejleményeket. Sajnos a hideg időjárás miatt a növények erősen meggondolták a csírázást, s a földből való kibújást, de végül ennek az ideje is elérkezett. Egyedül a petrezselyem döntött úgy, hogy végleg elrejtőzik a talajban. A diákok azonban az ő helyét sem óhajtották üresen hagyni. Az ágyás foghíjas részét feltöltötték paradicsom palántákkal. Idáig úgy tűnik sajnos, hogy ez a növény sem szereti igazán ezt a helyet, viszont örömteli meglepetés volt, hogy a retek és hagyma jól érzi magát. A diákok boldogan szedegették ki az ágyásból az étkezésre megfelelőnek ítélt ínyencségeket. A finomságok mérete még nem éri el a maximumot, de már saját termés, s finom ízét csak külön „fűszerezi”, hogy saját maguk vetették, nevelgették, öntözgették, kapálgatták a növényeket. Gondosan megmosták, majd felszeletelték a termés „betakarított” részét, s a reggeli ízesítéseként jóízűen fogyasztották el az elsőként megízlelt termést.
Remélik, a még földben lévő növények tovább fejlődnek, s hamarosan a cukorborsó hüvelyeiben is megnőnek annyira a szemek, hogy jóízűen falatozhatnak belőle. A diákok és pedagógusuk mindenkit arra buzdít, hogy fogyasszon minél több friss zöldséget, gyümölcsöt!
Egészségünkre!
