A Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusai számára szerveztek továbbképzést február 11-én délután az óvoda aulájában. A vetítéssel és műhelymunkával egybekötött előadás témája a remény és a lelki megújulás volt.
Teréz nővér, az Assisi Szent Ferenc Segítő Nővérei Közössége tagja Veszprémből érkezett a katolikus intézmény pedagógusaihoz, hogy előadásával segítse a tanárok és az óvodapedagógusok lelki egészségének megőrzését. A lelki megújuláshoz szükség van időnként egy kis visszavonulásra, hogy mindannyian megtaláljuk azt, ami erőt és reményt adhat számunkra. Mindezt azért, hogy előbbre tudjunk jutni életünk során, és szembe tudjunk nézni azokkal a nehézségekkel, amelyekkel időről-időre mindannyiunknak meg kell küzdenünk a magánéletben vagy a munkahelyünkön.
A remény egy nehezen megfogalmazható dolog. Reménykedem. De mi alapján teszem ezt? Miben reménykedem, amitől a jövőben jobbá válhat az életem? Mi a reményem fókusza, középpontja? A reménynek van egy erőforrása, amiből táplálkozik, fogalmazott az előadó. Ez minden ember életében más és más, és sok esetben körülvesz bennünket. Lehet ez a családunk, lehetnek közeli barátaink, akik mellettünk állnak, támogatnak bennünket, és jó tudnunk azt, hogy minden élethelyzetben számíthatunk rájuk. De erőforrásunk az is lehet, ha ismerjük-felismerjük különböző képességeinket, vagy bízhatunk a gondviselésben.
A pedagógusok saját életükön túl tanítványaik életét is formálják. Feladatuk, küldetésük, hogy az ő reményeiket is táplálják, mivel nagyban tudják befolyásolni tanítványaik mindennapjait, és ezek a megtapasztalások hatással lehetnek a gyermekek későbbi életére is. Többen is vagyunk, akik őrzünk olyan emlékeket, melyekre évtizedek múltán is szeretettel és hálával gondolunk vissza. Óvónénik, tanítók, tanárok, akiktől sokat tanulhattunk az elsajátítandó tananyag mellett a világ és a nagybetűs ÉLET dolgairól, és tudjuk, miattuk is lettünk azzá, akik ma vagyunk.
Nekünk nem tanítókká, hanem elsősorban tanúkká kell lennünk, én ezt vallom a gyakorlatban. Szeretném elültetni azt a gondolati magocskát mindenkinek a lelkében, hogy a saját életünkkel tegyünk tanúságot a reményről. Hisz egy diák, amikor lát engem, hogy én egy adott helyzetben hogyan állok helyt, hogyan küzdök, honnan merítem a bátorságomat, hogy mégis előre menjek, akkor az számára nagyobb példa tud lenni, mint hogyha csak ezt tanítanám, fogalmazott Teréz nővér. Az előadás után csoportmunka következett, ahol a résztvevők megfogalmazhatták személyes érzéseiket, gondolataikat az elhangzottakkal kapcsolatban. Amit mi, saját magunk fogalmazunk meg valamiről, azt sokkal inkább elvisszük magunkkal, hívta fel a résztvevők figyelmét a szerzetesnővér.
Mindenki másban találja meg a remény forrását. A keresztény ember pedig Istenbe vetett hitéből merít erőt.
