Az ajkai Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda 7. évfolyamán tanuló diákok látogattak el a Határtalanul pályázati program keretében a „Déli harangszó nyomában” a Vajdaságba. A háromnapos kirándulás nem ígérkezett könnyű programnak, azonban a sok-sok látnivaló és a magyar vonatkozású tájegységek, települések megismerése mindenkit örömmel töltött el.
Elsőként Királyhalomra érkezett a csoportunk, ahol a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjaival és igazgatójával találkoztunk. Megismerkedtünk az iskola oktatási rendszerével. Megtudhattuk, hogy az ott tanuló diákok magyar iskolába járnak. Első osztálytól kezdve tanulnak németül, majd felsőben angolul és szerbül is. Rendszeresen részt vesznek az iskola és a település életében, nagyon büszkék magyarságukra, és őrzik hagyományaikat.
Innen utunk a délvidék egyik nagyvárosába, Szabadkára vezetett. Szabadka belvárosában egy nagy sétát tettünk, közben megtekintettük a magyar szecessziós városházát, amelynek vitrázsairól a nemzet nagyjai és királyaink tekintettek vissza ránk. Majd körbejártuk a zöld és a kék szökőkutat, a Szentháromság szobrot, a Kaszinó épületét, a Népszínházat. Ezt követően végigsétáltunk a Korzón, így láthattuk a kaptáros házat és a Raichle-palotát. A felújított zsinagóga igazi ámulatba ejtette a diákokat.
A zsinagóga meglátogatása után felkerestük Kosztolányi Dezső szobrát, ahol Bárdosi Emma egy verssel emlékezett meg a költőről. Tovább folytatva a sétát, eljutottunk Mátyás király szobráig, ahol Hornyák Emma az iskola diákjainak nevében elhelyezte az emlékezés koszorúját.
A várossal való ismerkedés után autóbuszra szálltunk, és Palics városáig utaztunk. A tó partján sétálva megtudhattuk, hogy a környéket Mátyás király úgy megszerette, hogy szeretett édesanyjának adta ajándékba. Hallottunk a palicsi fürdő vizének gyógyító hatásáról, a víkendházak építésének történetéről.
A nap zárásaként már nagyon vártuk a Kishegyesen található Kátai tanya nyugalmat sugárzó kényelmes szobáinak elfoglalását és a délvidéki ízeket nyújtó vacsorát.
Másnap a péterváradi erődítmény meglátogatásával kezdődött programunk. A Petur bánról elnevezett város erődje az egykori történelmi Magyarország második legnagyobb erődítménye volt, ahol Rózsa Sándor is raboskodott. A városban megtekintettük Jellasics szülőházát, majd felkapaszkodtunk a Tarcal lankáira, megnéztük a fordított, vagy ahogyan a helyiek nevezik a részeg órát. Megtudhattuk, hogy az óra humoros elnevezése onnan ered, hogy az időjárás függvényében mindig késik vagy siet.
Végig mentünk a földalatti erődrendszeren, melyet a török janicsárok megtévesztésére többszintesre terveztek és ástak ki elődeink. A járatrendszer kialakítása lehetővé tette a várvédők számára, hogy akár több hónapot is el tudjanak tölteni benne.
Innen útunk a Szerémségbe, Zalánkeménre vezetett, ahol hajóra szálltunk, és a Duna vizén leereszkedtünk egészen a Tisza és a Duna torkolatáig. A hajózást Dusán bácsi andalítóan ható zenéi tették még emlékezetesebbé.
A kellemes hangulatú vízi utat követően ismételten buszra szálltunk, hogy megismerkedhessünk Nándorfehérvárral.
Itt kellemes sétát tettünk a Kalemegdán parkban, ahol magyarokhoz kötődő szobrokat is láthattunk. Majd három várkapun haladtak keresztül, hogy végül megérkezhessünk Nándorfehérvár várába. A várból nagyon szép kilátás tárult a Duna és a Száva összefolyására. Felkerestük a nándorfehérvári diadalnak emléket állító helyet, ahol koszorúval és főhajtással emlékeztünk meg a hősökről. A csoport nevében Tóth Viktória helyezte el a koszorút az emlékművön.
Nagy sikere volt a szolgálatos lovas rendőröknek, aki még azt is meg engedték, hogy a diákok a lovaik simogatásával és cukorkával való etetésével is eltölthessenek egy kis időt.
A nap zárásaként szállásunkon elfogyasztottuk vacsoránkat, majd jót beszélgettünk és nyugovóra tértünk.
A harmadik nap reggelén elköszöntünk szállásadóinktól, és Óbecsére utaztunk.
Elsőként a Than fivérek emlékére létrehozott interaktív parkba látogattunk, ahol sok tudományos eszközt ki is próbálhattunk.
A játékos élményt követően a Türr István – zsiliphez mentünk. A mai napig ez az egyetlen olyan mesterséges vízfolyás, ami összeköti a Dunát a Tiszával. A csatornának van egy később épült, kisebb ága, a Türr István tervei által épített tápcsatornája, mely úgymond rendbe tétele volt a “császár csatornájának”. Ez utóbbit hívják Ferenc József – csatornának.
Határtalanul programunk zárására Zentán került sor. Látogatást tettünk a városházán, amelynek tornyában megnézhettünk egy kiállítást a zentai csatáról, valamint a torony kupolájából rátekinthettünk a városra és vidékére. Aki nyitott szemmel nézett körbe, az a távolban felfedezhette még Szeged városát is.
A késő délutáni órákban érkeztünk a határátkeléshez, ahol párórányi várakozást követően ismét „hazai” földre érkeztünk
Kissé elfáradva a késő esti órákban érkeztünk meg iskolánkhoz, ahol szülők már várták gyermekeiket.
Fantasztikus és talán életre szóló élményekkel lettünk gazdagabbak. Mindannyian reménykedünk abban, hogy egyszer majd visszatérhetünk „nagy Magyarországnak’ e csodálatos vidékére.
A diákokat az utazásra Reitter István és Bóday Mónika osztályfőnökök, valamint Aranyos Judit és Bódainé Tahin Ildikó pedagógusok kísérték el.
Az út a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával valósulhatott meg.
